A történettudomány szerinti őskor az ember történetének első, leghosszabb korszaka, amely a földtörténeti harmadidőszak utolsó szakaszával (pliocén) és a földtörténeti negyedidőszakkal (pleisztocén és holocén) esik egybe.
Az emberi történelem őskora az írott forrásokból nem ismert hosszú időszakot öleli magába. A korszak kutatásával elsősorban a régészet és a paleoantropológia foglalkozik, a kulturális antropológia, a művészettörténet, a geológia és a paleontológia eredményeit is felhasználva. Az őskor kezdete: az első emberelődök (Hominina) megjelenése kb. 6-4 millió évvel ezelőtt. Az őskor vége: az írott történelem kezdete az i.e. 4. évezredben. Ez egyben az ókor kezdete is.
- Kőkorszak, kb. 2,4 millió évvel ezelőtt – i. e. 4500
- Paleolitikum (Őskőkor vagy pattintott kőkor)
A kőeszközök megjelenésétől az utolsó jégkorszak végéig Szakaszok:
- Mezolitikum (Átmeneti kőkorszak)
A jégkorszak végétől a gazdálkodás megjelenéséig, kb. i. e. 10 000 – 7000
- Neolitikum (Újkőkor vagy csiszolt kőkor)
A gazdálkodás kezdeteitől a fémhasználat elterjedéséig, kb. i. e. 7000 – 4500Rézkor]], kb. i. e. 4500-3300 A rézművesség kezdetétől a bronz felfedezéséig
Megjegyzés: A mezolitikum, neolitikum és rézkor fenti meghatározása Eurázsia területeire vonatkozik, más földrészeken a kőkorszak különböző szakaszai tovább is tarthattak, helyenként akár a 20. századig!
A részleteket az őskori kultúrában találod meg:)
|