Az első ismert írásos emlékek a valószínűleg legrégibb írásformával, az ékírással készültek i. e. 3500 körül. Ezt tekintjük az őskor végének és az ókor kezdetének. Ez a régészet korszakbeosztása szerint a rézkor időszakával esik egybe Eurázsia legnagyobb részén. Az ókor része még a bronzkor és a vaskor.
Az írott történelem terjedelme mintegy 5000–5500 év. Az ókor egy hatalmas változás megtestesítője, amely az idők múlásával ment végbe. Ilyen fontos változás volt a tűz megjelenése, majd a kommunikáció kialakulása. Ezek az emberek életét egyik napról a másikra változtatták meg. Míg a tűz társadalmi változtatásokat eszközölt, addig a társadalmi változások a gondolkodást serkentették. Kialakultak a civilizáció bölcsői, amelyek a történelem bizonyos korszakainak a kezdeteit hozták el. Ez pedig maga az ókor volt.
Kialakultak a civilizáció társadalmi csoportjai, azok a közösségi kapcsolatok, melyek egyre szorosabbra húzták az emberek közötti teret. Rájöttek, hogy együtt képesek nagyobb vadakat is elejteni. Ez felesleget jelentett, amit vagy a szűkös időkre tudtak tartalékolni, vagy a kereskedelem alapját jelentették. A nyelv kialakulása az emberi gondolkodás fejlődését eredményezte, ami tovább segítette a feleslegek felhalmozását. A tűz pedig oltalmazott.
Aztán megjelentek a nagy kultúrák is, melyek a fa-, kő- és csont helyett a fémet kezdték el használni, mint nagyobb erőt adó eszközt. Míg a nomád kultúra a környezetétől függött, addig a korai civilizációk egyre inkább a környezetüket kezdték átalakítani a maguk képére. Ezek közül pedig a legkiemelkedőbb átalakulást a földművelés megjelenése hozta el. Ez a gyűjtögetés után állandó telepek megalkotását feltételezi. Az állandó telepek pedig a falvak megjelenését. Ilyen körülményeket pedig csak ott tudott létrehozni az ember, ahol adottak voltak a természeti feltételek. Ilyen hely volt a Földközi-tenger vidéke, Közép-Afrika, az Indus-völgy, Délkelet-Ázsia és Kína déli területei, valamint Közép-Amerika.
A növénytermesztések elterjedése mellett fontos volt az állatok háziasítása is. Az állatok kezdetben húst, gyapjút és bőrt adtak, később mint szállító eszközök, mezőgazdasági munkások, építő és dolgozó állatok egyre fontosabbá váltak az ember számára. Az állatoknak köszönhetően egyre több felesleget tudtak termelni, a kereskedelem révén pedig a falvak egyre gazdagabbak lettek. Ez pedig a nomádokat a fosztogatásra ösztönözte, hiszen csábító volt egy-egy település gazdagsága.
A település felvette a kesztyűt és kiépítette a maga kis védelmi bástyáit. Először őrtornyokat, védettebb épületeket, később fa- és földsáncokat hoztak létre, amelyek jobban védhetők, nehezebben támadhatók. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen erődöt jobban tudjanak védeni, munkamegosztásban kellett dolgozni. Megjelentek a hivatásos munkások, katonák, és persze az irányító arisztokraták osztályai is. Ahhoz, hogy egy ilyen nagy közösséget irányítani lehessen, hivatali osztályok is kellenek. A feleslegek megtermelése el tudta tartani a papi osztályokat is, akik egyre bonyolultabb vallási rendszereket hoztak létre, a hatalmuk kiterjesztése és megtartása végett.
Végül az idők elhozták az írás rendszerbe foglalását is. Megjelentek az első írásrendszerek, amelyek további lökést adtak a civilizációnak, amelyek ezek révén tudta felhalmozni a tudást is. Az első civilizációk Mezopotámiában, i. e. 3500 körül keletkeztek, majd egyre inkább terjedt Egyiptom (i. e. 3000), India (i. e. 2500), Kréta vagy a Mínoszi civilizáció felé (i. e. 2000), hogy meghódítsa az olyan messzi területeket is, mint Kína és a Közép-amerikai civilizációk (i. e. 1500).
Az ókor végének és a középkor kezdetének a történészek a következő időpontok valamelyikét tekintik:
Az ókori kronológia biztos időpontokkal csak az i. e. 8. századtól rendelkezik: egy ninivei napfogyatkozáshoz viszonyíthatunk.
Az első civilizáció kialakulásának helye. Ebben fontos volt, hogy termékeny talaját állandóan öntözi és táplálja két nagy folyó, a Tigris és az Eufrátesz. A területet termékeny félholdnak is nevezik. A késői neolitikum népei kezdték elhagyni a vadászó-gyűjtögető életmódot és egyre inkább a gyéren lakott síkságra költöztek, ahol meghonosították a földművelést és az állattenyésztést. Kezdetben főleg kis településeken éltek, ahol elsősorban a saját igényeik kielégítése volt a cél. Aztán megjelentek a tudományos vívmányok – a kerék, az eke és a fémművesség –, amelyek többszörösére emelték a termelést. A matematika, a csillagászat és a mérnöki tudományok segítségével ki tudták tolni a termelés határait. A déli területeken megjelentek a nagy csatornák, a mocsarakat lecsapolták, gátakat is építettek. Ezzel adottá vált a feltétel, hogy megjelenjenek a nagyobb közösségek, kialakultak a városok. Ezzel együtt azonban megjelentek az irányító rétegek is, akiknek feladata lett e bonyolult rendszer irányítása volt. Kialakultak a speciális szakmák – boltok, piacok, kézműves műhelyek stb. – is, amelyek tovább mélyítették a városi arculatot. A rétegek eltávolodtak egymástól és megjelentek a paloták, a vallási épületek, valamint a rabszolgaság, amely ingyen munkaerőt jelentett. A kereskedelmi kapcsolatok azonban csak akkor fejlődhettek tovább, ha a terményekből bőséges felesleg állt rendelkezésre. Ezért a mérnökök minél hatalmasabb öntöző- és gátrendszereket hoztak létre. Minderre az évenkénti áradások miatt volt szükség. Az áradások mindig nagy kihívásokat állítottak az ott élők elé, megnehezítve a munkát. Ahogy növekedett a felesleg, úgy növekedett a népesség is; ahogy növekedett a népesség, úgy kellett egyre több földet a termelésbe vonni. De a föld véges volt. Itt jött be a mérnökök tudománya, a kereskedők teljesítménye. A termelést még hatékonyabbá tudták tenni, miközben a kereskedelem révén a hiányokat tudták pótolni. Megjelentek a törvények és a törvénykezés, amely a városi vezetés új rétegeinek fejlődéséhez is vezetett. Megjelentek az uralkodók, kialakultak az első városállamok. A további terjeszkedés akadálya azonban már nem a természet volt, hanem az, hogy a völgy megtelt. Így kialakultak az ellenséges viszonyok, megindultak a harcok egymás ellen. Egyes vélemények szerint az elit osztály ezt követően alakult ki; ők voltak a legyőzők.
A sumérok civilizációja egy olyan új rendet hozott el a térségbe, amely addig nem létezett. Ez pedig az egységes társadalom volt, uralkodóval, munkásokkal, katonákkal, papokkal, és a kultúra központjaival. A települések létszáma ezer főnél is több volt. Munkájuk szervezetebbé vált. Megjelent az ékírás, amely a kezdetleges piktogrammok fejlődésével a föniciai írásig fejlődött tovább. A sumér irodalom nagy munkája volt az első eposz is, a Gilgames, amely fontos történeti és tudományos mű is egyben. Itt jelent meg az ember vágya a halhatatlanság felé, és ez a mű keresi a választ az élet értelmére is. Egyben tehát fontos filozófiai alkotás is. Szintén fontos volt a zikkuratok, a lépcsős piramisok megjelenése. Ezek voltak a történelem első piramisai. Fontosak voltak, mint vallási központok és ugyanennyire fontosak, mint a hatalom képei is. Ha a Biblia Bábel-tornyát ide vennénk, azt gondolhatnánk, ezek is az emberi mindenhatóság szimbólumai. A sumérok féltek a haláltól és készültek a túlvilágra. Megjelentek a látnokok, a jósok, a bölcsek. Ezek a papok mellett igen jól megfértek. A sumérok után megjelentek az akkádok, akik leigázták a sumérok területeit. Ezzel elkezdődött egy új és nagyobb népmozgás Mezopotámiában. Egymás után érkeztek a nomád népek, magukévá tették ezeket az új vívmányokat. Az akkádokat legyőző gutik, majd az amoriták uralkodtak a vidéken. Aztán megjelentek a Babiloni seregek.
Bár Babilon nem volt hosszú életű királyság, egyik uralkodója halhatatlanná tette. Ez pedig Hammurapi volt, aki megalkotta híres törvénykönyvét. Ezeket kőbe vésték, hogy mindenki számára elérhető legyen. Fontos volt az is, hogy ezeket a törvényeket már nem a papság, hanem a városi bírák ellenőrizték. A térségben ekkor sok állam fügött a rabszolgáktól. E törvények róluk is rendelkeztek. Tovább fejlődött a tudomány és a kultúra. De ennek a birodalomnak is el kellett buknia. Megjelentek a hettiták, majd az asszírok, a Méd-Perzsa Birodalom, majd pedig a makedón Nagy Sándor hódította meg ezt a vidéket. Végül a Római Birodalom terjesztette ki érdekszféráját a terület fölé. Bukása egyben az ókor bukása is volt.
Ahogy Mezopotámia civilizációinak kialakulásában jelentös szerepet kapott a két nagy folyó, úgy kapott nagy szerepet a Nílus Észak-Afrikában. Itt is a földművelésre tértek át, mely a Nílus rendszeres kiöntése és vizének tápláló ereje létrehozta a nagy Egyiptomi civilizáciot. Hatással volt rá a Mezopotámiai kultúra, a tudomány, melyekből táplálkozott. Valószínűleg az első civilizációkra építkeztek és azokat továbbfejlesztve alakították meg a saját, immár nagyobb jelentőségű államukat.
Kezdetben igen sok volt a mezopotámiai hatásokból származó lelet. A piramisok a sumérok zikkuratjára hasonlitanak, a hieroglif írás a sumér írásból táplálkozik. A kultúra és a tudomány is meghatározó hatást gyakorolt Egyiptomra. Ez a két civilizáció kapcsolatát feltételezi, amely minden bizonnyal igen gyümölcsöző volt. Az egyiptomi kultúra kezdetben a folyók mentén, de az árterek peremén fejlődött ki. Később az emberek letelepedtek a folyók mellé. Itt honosították meg ill. fejlesztették tovább a földművelést.
Kezdetben Felső-Egyiptomban jöttek létre szervezett egységek. Itt a Hamita-népek éltek, akik falvaikban jelentös kereskedelmi állomásokat hoztak létre. Az állomásokon kialakuló szervezeti berendeszkedés nagyban hasonlitott a késöbbi berendeszkedéshez. Ezek az állomások egy sor kereskedelmi központot hoztak létre, melyek már nem csak egymással, hanem külső központokkal is tartották a kapcsolatot. Aztán hirtelen megjelent a két egyiptomi királyság: Felső- és Alsó-Egyiptom. Hirtelen, mivel nem jöttek létre városállamok, mint a suméroknál. A két királyról nem tudunk sokat, de valószínűleg a kereskedelmi központokért folytatott küzdelemben tettek szert a hatalmukra. Aztán dél volt az erősebb és i. e. 3200-ben egyesítette a Birodalmat. Ezután alakult ki az Egyiptomi Birodalom.
Ezután egy töretlennek ígérkező fejlődés indult meg, amely a hatalmas építményekben teljesedett ki. Ezek olyan maradandónak bizonyultak, hogy mig az első civilizációnak tartott sumérból alig maradt ránk valami, addig Egyiptomról hatalmas tudásanyagot örökitett a késői embereknek. A feleslegek termelése hataémas vagyonokat hoztak a királyoknak, akik nagy épitkezésekbe vágtak bele. Kő lakóházak, paloták, az egyiptomi találmánynak számító kőoszlopok mellett a piramisok hirdették és hirdetik ezen ókori nép hatalmát. És ezek az építkezések már a tudomány, a csillagászat nagy fokú fejlettségét feltételezi. Sajátos volt a múmiák létrehozása, a művészet ilyen magas fokra jutása, az írások mindennél nagyobb jelentősége, amely eljutott a papirusz feltalálásához is.
Bár az egyiptomi ill. a Nílus-menti ókori civilizáció hatalmasat adott az emberiségnek, egyben megmutatta az emberek korlátait is. Isteneket készítettek magukból, hogy hatalmukat megőrizzék, de sokszor buktak bele. Dinasztiák egész sora mutatja meg az emberi halandóságot. Egyiptom pedig hol felemelkedett, hol alábukott, míg e kort a Róma vazallusaként fejezte be.
A Sárga-folyó vidékén több kultúra fejlödött egymás mellett, amelyek nem voltak egységes birodalommá fejlődve. Ezek közé tartozott Hszia-kultúra is, amelyböl létre is jött az első nagy dinasztia, a Hszia-dinasztia. Sikerre vitték a laza szövetségi rendszer átformálását és központosították a hatalmat. Bár az első birodalom nem volt nagy, mégis az első államként tartják számon.
A második dinasztia a Sang-dinasztia lett. Területe a Sárga-folyó alsó területein volt, ahol sok település alakult ki. A Hszia-dinasztia kebelezte be a vidéket annak megalakulásakor, igy elösször függöségi területté vált. Késöbb a régi dinasztia felbomlása után egyre erősebbé váltak, végül Kr.e 1500 körül megszületett a második állam. Régészeti leletek egy igen fejlett állam képét vázolták fel, amelyhez segitséget nyujtott a sok fennmaradt irásos emlék. Az irányitást Anjang fővárosból végezték, ez lett a birodalom központja. Kiemelkedett a had ereje, az államszervezet kiépitése, a kulturális fejlődés és kifinomult jellemzői, valamint a sámánizmus mély tisztelete.
A harmadik dinasztia a Csou-dinasztia lett, amely eredetileg a Sang-dinasztia vazallusaként létezett. Mivel sikerült több vazallus állammal szövetségre lépnie, megdöntötték a dinasztiát és létrehozták sajátjukat. De ez minden tekintetben az előzőre épült, folytatva és fejlesztve azt. Kiterjesztették a birodalmuk határait, megszilárditották a feudális államrendszert. Az első fontos korszaka a „Tavasz és az ősz korszaka” lett, amely egy széteső állam képe, mig a másik korszaka a „Harcoló államok kora” már egy szétesett birodalmat mutat.
Végül Cs'in állama kiemelkedett a többi közül és megalakitotta az első igazi birodalmat. Hatalma megszilárditása végett a többi állam élére helytartőkat küldött, erősen központosítva ezzel a hatalmát. Felmérhető hatalma a mostanában feltárt Cs'in császári agyagszobrok méreteiben. A dinasztia nem volt hosszú életű, nem sokkal halála után lázadások törtek ki, amelyböl kiemelkedett a parasztokat irányitó Liu Pang, aki késöbb Han néven új dinasztiát hozott létre.
A Han-dinasztia 400 évig állt fenn és a maga idejében rendkivül sikeres államszervezet és sikeres államot hoztak létre. Egyre erősebb technikai fejlődés indult be, kialakultak a kereskedelmi útvonalak, a természeti vallások helyére Konfuciusz tanai törtek be. Bár a dinasztia uralkodói vigyázták az állam egységét, a külső és belső feszültségek egyre inkább gyengitették a hatalmat. Végül a helyi hadurak szerezték meg a hatalmat mindenhól, ami lassan megszüntette a Han-dinasztia hatalmát.
Az első jelentös civilizációs leletek Mehrgarh településen kerültek elő, amely a neolitikumlegmeghatározobb települése volt. De azon túl az ókori időkig lakott település legfontosabb fenntartója a mezőgazdaság volt. Hatalmas házak, gabonatárolók, jellemzték a települést, amely fokozatosan fejlödött és alakult át. Az ídő haladtával jelentek meg a háziállatok, a kézmüvesség, a réz megmunkálásának ismerete. És a völgyben sokasodtak az ilyen települések, amelyek mind szervezettebbek lettek. Leletek szerint kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat tartottak más népekkel. Aztán egyre több népcsoport telepedett le a völgyben, de közben egyre közelebb is kerültek az Indus folyóhoz. A falvakból fokozatosan városok alakultak ki, erős falakkal övezve. A városok szerkezete tudatos volt, mérnöki munkákat feltételezve. A kereskedelem is fontos volt, amely révén kapcsolatokat alakithattak ki Mezopotámia és Közép-Ázsia népeivel. Ekkor alakult ki a Harappá-kultúra, amely egybeolvasztotta az Indus-völgy népei. Ekkor jelent meg az írás, amely az élet számos helyén meghatározó volt. Kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálozták be. A civilizáció hatalmas épületeket emelt, hatalmas gátak, paloták, fürdök, és rácsszerkezetes városok alakultak ki. A városok házai közül néhány kétszintes lett, ami a mérnökök munkályát dicséri. A városokat ellátták fedett csatornákkal is. A vizet pedig csövezetékeken keresztül vezették a házakba. A városokban tovább fejlödött a kézműipar is. Jelentös mennyiségben találtak réz tárgyakat a régészek, amelyek a napi használati cikkektől egészen a harci fegyverekig mindenhól megjelentek. De fontos volt a kulturára az úralkodó osztály hiánya. Nincsenek leletek arról, hogy léteztek volna despotikus uralkodok, erős vezetői rétegek. De azt mégis tudjuk, hogy voltak irányitok, hiszen egy ekkora mesterséges rendszert nem irányithatott a véletlen. Voltak, akik megszervezték a munkákat, voltak, akik irányitották azokat. Talán a kultúra elnyomta az úralkodó törekvéseket és a közösségre helyezte a hangsúlyt. A civilizáció váratlanul tünt el, ennek okárol nem sokat lehet tudni. Talán természeti katasztrófák, talán ellenséges nomád betörések voltak, mindenesetre annyi bisztos, eltünése gyors és váratlan volt. Aztán egymás után jelentek meg a nomád törzsek, legjelentősebb képviselöjük az Árják voltak. Ők Belső-Ázsia területeiröl vonultak be. Fokozatosan foglalták el a területet és honosítottak meg új dolgokat. Legjelentősebb mindközül az indiai szent irodalmuk, a Védák, amely az indiai vallás Bibliája. A nomád törzseket a Maurja Birodalom követte Kr.e 325-Kr.u 183 között. A birodalmat Csandragupta alapitotta, aki folytonos harcokkal kiterjesztette birodalmát. Unokája Asóka egyesítette a birodalmat, ez lett az első egységes indiai birodalom. Halála után a birodalom szétesett. Az ókor mégegy kimagasló birodalmat hozott el ezen a területen. Ez pedig a Gupta Birodalm lett, amely Kr.u 320-550 között létezett. Ismét egyesítették az indiai népeket, a kultúra pedig oly nagy fokra fejlödött, hogy India aranykorának tartják ezt az ídőszakot. A birodalmat a Hunok támadásai döntötték meg, akik behatoltak egész Észak-India területeire.
Ókori mediterráneum Hatalmas kulturális és tudományos fejlődés rázta meg az egész emberiséget mintegy 5500 évvel ezelött. A két nagy központban, Mezopotámiában és Egyiptomban hatalmas civilizácios ugrás következett be, amely új birodalmakat, királyságokat hozott létre. Megszüntek a társadalmi közösségek és helyettük létrejöttek az osztálytársadalmak. Ez nem csak e két jelentös területre koncentrálódott, hiszen hatott a peremterületeken élökre is. De ahogy más fejlődési pályát futott be Egyiptom és Mezopotámia, annyira más pálya felé érkezett a mediterránium is. Civilizációjuk alapja a régbe nyúló kultúra és társadalmi berendezkedés volt, amelyre hatással volt a kialakuló új korszak is. Az idők elhozták a földművelés és állattenyésztés lehetőségét, új társadalmak születtek. Létrejöttek a falvak, a kis közösségek. ˝Az egyik legrégebbi a mai Anatolia területén lévő Catal Hülyük volt Kr.e 6000-böl. Európa eme déli, melegebb vidéke igen hamar benépesült. Jelentős volt a görög kultúra kialakulása, amely történelmi jelentőségű, meghatározta a későbbi emberek életét. Az Égei-szigetek mentén egy új kultúra született meg. Kőből és téglából építkeztek, értettek a fémművességhez, jelentős kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki. Majd megjelent a minoszi kultúra, amely kiemelkedett a többi népektöl. Hatalma nőtt, jelentős tengeri flottát tartott fenn. Aztán sorozatos bukások következtek, melyek végül a szárazföldi görög törzsek betörésével értek véget.
Ezután kezdődött el a Mükénei civilizáció, amelyet a klasszikus Görögország követett. Ez már az a Görögország volt, amely az akkori világra és a késöbbi Római Birodalomra is nagy hatással volt. Két nagy állami szervezete az Athéni demokrácia és a Spártai katonai hatalom volt. Folyamatos küzdelmet vívtak egymással, a betörő perzsa seregekkel, míg végül meggyengülve átadták a hatalmat a macedón királynak, Nagy Sándornak. Sándor, vagy Alexander igen nagy hatalmat épített ki, meghóditva az ismert világ nagy részét. Eljutott az Indus völgyébe is. Halála után a birodalom négy részre bomlott, meggyengült és a Római Birodalom bekebelezte.
Keletebbre megjelent Főnicia, amely a mediterránium jelentös hajós népévé vált. A főniciaiak az égei kultúra hanyatlása után töltötték be ezt az űrt. A mai Libanon területén éltek, amely jelentös kereskedelmi központ volt. Az élelmiszerek termesztését már nem tudták saját területeiken fedezni, ezért gyarmatokat hoztak létre végig a Földközi-tenger mentén, mint annak idején Kréta. Civilizációjuk tovább fejlődött, megjelent az üveg, a festett szövetek, de legnagyobb találmányuk mégiscsak a 22 mássalhangzóból álló ábécé volt.
Aztán megjelentek a zsidók, akik teljesen átformálták a későbbi korokat. Pedig ha a Bibliát vesszük alapul, mint történelmi feljegyzést, alig pár ember indult útnak a Sumer Ur városából. Ábrám Isten hivására elindult, hogy új hazát keressen. A történelem azonban nem folytatja innen, mivel mint nép nem volt soha kiemelkedő. Birodalmuk is alig pár uralkodóra korlátozodik, inkább a vallásuk az, amely képes volt jelentős változásra. Míg a környező népeknél több istent tiszteltek, addig náluk csak egyet. És ez sem faragott bálvány volt, hanem egy égben lakó Valaki. A Római Birodalom jelentős erökkel vonult fel a mediterránium meghóditására. Ekkor vetették uralmuk alá a vidéket. És ekkor megszületett a Messiás, amely új vallást hozott létre. Ez a kereszténység lett. Késöbb Róma is átvette ezt és államvallássá tette. Az ókori világ megszünésekor a kereszténység volt a legnagyobb vallás.
A világ többi területe az ókorban
Afrika
Amerika Addig, amíg az európaiak föl nem fedezték ezt a földrészt, - eddigi tudásunk szerint - ez a kultúra elszigetelten fejlődött, legalábbis az európaiaktól. Az Amerika felfedezése előtti időkből maradt emlékeket rendkívül nehéz felderíteni, mert a konkvisztádorok romboló dühe, a vallási elvakultság olyan pusztítást végzett Amerika földjén, amiért csak szégyenkezhet a fehér ember. Az indián kultúrák sajátos és egymáshoz képest sem csekély eltérést mutató, autochton fejlődése egyedi emlékeket hagyott hátra az utókor számára.
A maja civilizáció
A klasszikus maja civilizáció a Petén-térség és a Yucatán-félsziget alföldjein virágzott. Jellegzetes emlékei a templompiramisok, vagyis mészkőből épült sokszobás épületek. A városokon belül, azokat össze is kötve úthálózat épült, az épületeken, lépcsőfeljárókon hatalmas feliratok olvashatók. Talán ókori reklám akár az istenek, akár földi helytartóinak védelmére.
A maja hieroglifikus írás; a képírás és a fonetikus írás elemeinek a keveréke, az egyetlen írásrendszer az ősi Amerikában. A tárgyakon olvasható feljegyzések mellett fennmaradtak ősi maja kódexek, amelyek háncspapírból hajtogatott könyvek voltak. Az írás balról jobbra, fentről lefelé olvasható (a majáknak). Feliratok maradtak fenn az ókori dinasztiákról, melyek értelmezését az ún. Hosszú Számlálás naptára tett lehetővé.
Más amerikai civilizációkhoz hasonlóan, a maja előkelők is istentől származtatták magukat. Patriarchális társadalom volt, és a nők szerepe, mint ilyenben, afféle élő zálogként értelmezhető, amely szövetségeket hivatott erősíteni házasságkötések által. Az apa-fiú öröklés mellett előfordulhatott a hatalomátruházás is. A társadalom névtelenjeiről nem maradt fönt adat, azért nem látható át világosan a társadalom szerkezete, de valószínűsíthető, hogy a köznép kézművességgel foglalkozott a városokban és földműveléssel az elszórt falusi településeken.
Az ősi civilizációk a 7-8. században élték virágkorukat. 800 táján azonban számunkra megmagyarázhatatlan okokból a hanyatlás jelei kezdtek megmutatkozni: abbamaradtak a városi építkezések, nem készültek többé az uralkodók származását és dicsőítését szolgáló magas kőoszlopok.
Az inkák
A titokzatos inkák nem ismerték a kereket, nem rendelkeztek írott nyelvvel, mégis 3680 km hosszan elterülõ birodalmat alapítottak az égig nyúló Andok magasában. Az õ városuk volt ez a Cuzcótól 112 km-re északnyugatra, az Andok keleti lejtõin 2300 m magasságban, a sziklaszirtre felépített település ? A város szó nem a legmegfelelõbb kifejezés, mert e kõteraszok és lépcsõk csendjét sosem verte fel a mindennapi ügyeiket intézõ közemberek lármája.
Machu Picchu templomok, paloták és csillagvizsgálók együttese volt, az uralkodó réteg lakhelye. A város nyugati szélén áll a szent kõ, az Intihuatana, azaz "a Nap tartóoszlopa". A kis csonka gúla közepébõl a sziklatömbbõl kifaragott, szépen ívelõ, óriási kõ napóra áll ki.
Inti szent köve, napóra...
A fõpapok obszervatóriumként használták, megfigyeléseik és számításaik alapján feltérképezték a csillagos ég változásait. Oly tudáshoz jutottak ez által, mely mind vallási tekintéllyel, mind világi hatalommal felruházta õket. Az áldozati lámák beleibõl jósolták meg az idõjárást és a következõ aratás idejét.
A Napot és a Holdat az inkák istenként tisztelték. A napisten, Inti különösen nagy tiszteletnek örvendett, mint az uralkodó õse, minden inkák atyja. Bátyja s egyben férje volt a Holdnak, Mama Quillának, akinek kísérõit a bolygók és a csillagok képezték (a Vénusz kivételével, amely maga is istennõ volt). A téli napforduló szertartásán Imit jelképesen az Intihuatana oszlophoz kötözték, így biztosítván visszatérését a következõ évben. Az Inti tiszteletére rendezett ünnepségeken gyakori volt az állat és gyermekáldozat.
A fellegvár sziklás, mindegyik oldalán meredek lejtõvel határolt hegyháton emelkedik, s ez a földrajzi adottság csodálatos természetes védelmül szolgált, ugyanakkor nagyszerû rálátást nyújtott a szûk Urubamba-völgyre, melyen az ellenségnek végig kellett vonulnia, ha a fõvároshoz, Cuzcóhoz akart eljutni. Bármilyen spirituális értékkel rendelkezett is a hely, a stratégiai szempontokat sem hagyták figyelmen kívül, ahogy az elvárható egy olyan néptõl, amelyik Julius Caesaréval vetekedõ méretû birodalmat hozott létre.
Katasztrófák idején feltehetõen sor került emberáldozatokra is, az inkák mégis inkább más, mai szemmel nézve éppoly bizarr szokásokat követtek. A koponyatorzítást, pl. a magas rangú nõknél alkalmazták, feltehetõen a divat parancsára. Születése után a csecsemõ fejét deszkakeretbe fogták, szíjakkal jó erõsen rögzítették, s csak a késõ ifjúkorban, amikor a fej már teljesen deformálódott és megcsontosodott, távolították el. Talán ez a különös szokás tette szükségessé a még különösebb koponyalékelést, melynek során a koponyacsont meglehetõsen nagy darabjait vágták ki a tumis-nak nevezett rituális késekkel. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
